2008. máj. 24. 22:16 - írta kuttor.csaba

 

Megjöttünk Madridba. Az út rövid volt, de nekem most már hagyományosan a 2-3 órás repülésektől is úgy bevizesedik a testem, hogy ilyenkor hasonlítok Stark Tibire, miután kinyomta szakításban a 200kilót. Valószínűleg ebbe azért most az is belejátszott, hogy eredetileg nem erre a világkupára, hanem a vancouveri VB-re készültem. Így a múlt hetem főleg aerob jellegű, hosszabb edzésekkel telt, míg ezen a héten csütörtökig még minden komoly edzést elvégeztem, amit elterveztem korábban. Tökéletes formaidőzítésről tehát nemigen beszélhetünk. Pénteken reggel kis átmozgató úszás, míg ma némi kerékpározás szerepelt a programban. Érzésre egyelőre borzasztó, de nem is ma kellett versenyezni. Hála Istennek…

Kint van a versenyzők közül a két lány, akinek még esélye van kvótát szerezni, azaz Szabó Zita és Walkó Andi. Mellettük kísérőként Papp Zsolt van jelen, aki Zita edzője, és az eredetileg egyágyas szobáját kicseréltük egy kétágyasra. Összebútoroztunk hát, ami így utólag talán mégsem volt valami óriási ötlet. Zsolti bá’-nak ugyanis megvan az a rossz szokása, hogy éjjelente elég csúnyán dorombol. Állítólag hason nem csinálja, de ezt sosem tudjuk meg, mert őt eddig még csak háton fekve láttam aludni. Akkor pedig rettenetesen berezegteti a levegőt.

Zsolti bá egyébként egészséges életmódot folytat. Némi bagó közben naponta lecsúszik neki 5-10 kávé is. Szerintem ennyi koffein holnap az egész mezőnyben összesen nem lesz, de orvosi csodaként simán túlél minden napot. Tegnap este egy pozitívuma volt ennek az életmódnak. Lement még 10órakor vacsizni úgy fél kiló sonkát a sarki henteshez, amiből nekem is hozott egy kis kóstolót. A sonka jó volt, a hozzá járó kenyeret meg szépen lehelyeztem az ágy mellé. A hangyáknak is kell valami… Nos, amikor úgy 11 magasságában belekezdett a dorombolásba, először valami papír után kapkodtam, de aztán isteni szikraként inkább a kenyérből formáltam csinos kis füldugókat, és gyömöszöltem a fülembe. Hihetetlen, de működött! Szerintem 100 decibel feletti hangerőt ennél jobban semmi sem tompított volna… egyszer hajnalban a füldugómat is túlüvöltötte, de akkor kapott egy oldalast könyökkel, és rögtön rend lett. Ma estére ennek ellenére ki kell találjunk valamit, mert nem olyan kényelmes egy fél zsömlével a fülemben aludni, meg holnap azért mégis csak egy VK lesz, vagy mi a fene. Szóval lehet, hogy Zsolti bá’-t száműzöm a fürdőbe, mert az akkora, hogy simán be lehetne tenni az ágybetétet. Na ezen még estig dolgozom, aztán meglátjuk. Legfeljebb leszaladok egy péksütiért a sarokra…